Kis jelekre nem figyelés, kontra túlzott figyelem
Nem is olyan rég, Szlovákia, Zavar helységének luxus külsejű munkásszállóján laktam, olyan két hetet. Első éjszaka három egymás utáni kopogást hallottam a falon, a fejem mellett, amire felébredtem. Bár nem szoktam ilyet álmodni, de azt hittem, mivel új helyen vagyok, azért álmodtam mást.
Aztán egy másik este, kimentem a budira. Nem tudtam elvégezni nyugodtan a dolgom, mert valaki hármat kopogott az ajtón. Még oda is szóltam félhangosan, hogy "Mindjárt!" Aztán kimentem, de nem láttam senkit.
Még néhányszor hallottam én is, és más lakótársaim is a kopogásokat, de azt hittük, hogy az emeletről hallatszodnak le a zajok.
Aztán egyik hajnalban megmozdult a függöny, amit fel is vettem videóra. Látszólag magától mozdult meg.
Na de hogy is történt? Volt egy szobatársam, tehát ketten aludtunk. Az ágyak külön voltak, a szoba két másik oldalán. Középen a függönytartó, de függöny nem volt rajta. Mivel a kimosott ruháinkat nem volt hova kiteregetni, így a függönytartóra is terítettünk négy pólót: bal oldalt nekem volt két pólóm, jobb oldalt meg a szobatársamnak. Jól felhúztuk a fűtést, hogy minél gyorsabban megszáradjanak a ruhák, és lefeküdtünk. Éjjel hallom, mintha valaki a fülembe szuszogna, de azt hittem, hogy csak álmodok. Aztán hármat megint kopogott a fejem felett a falon, amire felébredtem. Nem láttam senkit, csak azt, hogy az egyik pólóm a függönytartón magától mozog. Próbáltam elaludni, de éreztem, azt akarja, hogy maradjon nyitva a szemem.
Majd gondolatban azt kívántam, hogy ébredjen fel a szobatársam is. Valamiért meg is ébredt, kiment vécére, majd pár szót váltottunk. Aztán kérdeztem tőle, hogy látja-e ő is, hogy valaki mozgatja pólóm, vagy én bolondultam meg. Nem hülyültem meg - legalábbis nem ettől - mert ő is látta.
Aztán beszélni kezdtem a szellemhez. Mondtam neki, hogy mozgassa jobban, és akkor jobban belendítette.
Mivel észrevettem, hogy érti amit mondok, kezembe vettem a telefonom és felkapcsoltam a villanyt. A függönytartó felé nézve elmagyaráztam a szellemnek, hogy egy telefon, vagyis egy olyan eszköz van a kezemben, amivel fel tudom venni, ahogy mozgassa a ruháimat, ezt fel tudom tenni az Internetre, és így mások is láthassák, hogy ott ő van jelen. Közben a szobatársam észrevette, hogy egy fekete árny suhant el a hátam mögött, bár én ezt nem észleltem.
Majd mondtam a szellemnek, hogy most bekapcsolom a kamerát. Ha jól emlékszem, a felvétel elején még köszöntem is neki. Aztán mondtam, hogy ne csak a világos pólómat mozgassa, hanem a feketét is. Megmozgatta azt is, ahogy kértem, de a szobatársam pólóit sehogy sem akarta, csak az enyémeket.
Reggel megnéztük a felvételt, és elküldtem pár ismerősömnek, rokonoknak privátban. Feltöltöttem egy nagy videómegosztó oldalra is, de mivel nem tettem publikussá a linkjét, így nem listázta és elég kevesen látták.
Majd valaki mondta, hogy lehet, csak a hő hatására mozogtak a pólók. Hiszen aznap este nagyon feltekertük a fűtést. Elvégre ez tiszta fizika: a szél is a hőmérséklet különbségre mozdul el.
Na akkor hogy is állunk jelen pillanatban?
Kopogás - hallhattuk fentről is
Póló mozgás - lehet a hőmérséklet különbségtől (Akkor miért nem mozgatta a szobatársam pólóit is? Erre lehetne talán az a magyarázat, hogy a függönytartó másik oldalán nem volt olyan a hőmérséklet különbség hatása.)
A fekete árny - lehet, hogy a szobatársam csak képzelte, a hirtelen ijedtségtől
Éreztem, hogy ezzel az egész magyarázattal valami nem stimmel, de elfogadtam. A videót nem tettem publikussá.
Körülbelül egy hónapja történt ez az eset, talán egy kicsit több is. Ma délután, ahogy az ablaknál álltam, hirtelen a fal ellentétes oldalán lévő papírjaim maguktól leestek, és ezzel levertek két poharat, olyan 170 centis magasságból, a polcról a padlóra. Már kezdtem megijedni, amikor láttam, hogy a kászoni nagymamámtól kapott galambos-zászlós pohár is a földön van, de amikor megláttam, hogy egyik se törött el, sőt egy karcolás sincs rajtuk, akkor nagyon elgondolkoztam. Hiszen ekkor jöttem rá, hogy valaki, vagy valakik valamit, vagy valamiket jelezni akarnak felém.
Megnéztem, hogy még mit vert le a földre a poharakon kívül: üres lencsés zacskó, kifogyott csokis doboz, egy dosszié, benne pár személyes dologgal és egy könyv, amibe belekezdtem.
Azért csak belekezdtem, mert elég nehéz témát dolgoz fel. Ugyanakkor meg hatásos, ütős és nagyon érdekel. Talán azt kéne folytatni? Nemcsak írni szoktam, hanem néha bizony olvasni is.
Vagy ez ugyanaz a szellem, mint aki Zavarban volt, és dühös, hogy nem tettem publikussá azt a videót? Előbb utóbb kiderül.
Márton Róbert, Csíkszereda, 2016 március 19.
UTÓIRAT: Csatolom magát a videót is. Elvégre ez egy beszámoló, nem egy novella.
Elnézést kérek a halk hangért, meg a képminőségért.
https://www.youtube.com/watch?v=53US0z6Tfk4