Kellemes Húsvétot!
Ugye már eltelt Húsvét? Minek írok ilyet? Bár egy ismerősöm szólt, hogy a Román Húsvét környékén sokan és sokat szoktak utazni az emberek, de úgy gondoltam nem baj. Amúgy csak holnap lesz. Szerencsémre-e vagy sem, de sikerült úgy intéznem, hogy ma nem dolgoztam, de holnap fogok. Így hát ma tettem egy kört Prahova megyében.
Nem, nem akartam ott aludni, elvégre 200 kilomáteren belül van, van jó közlekedése, tehát egy nap alatt bőven meglehet járni. Nem is az utam akarom leírni, - arra ott vannak a fényképek - csak annak egy részletét.
Amikor Brassóban vártam, a kirakatot bambulva megláttam a csokinyuszikat, ami arra emlékeztetett, hogy a Román Húsvét még nem múlt el. De felültem a vonatra, és indultam Azugára. Elvégre ma nem Brassó volt a cél. A vonatban beszélgettem három emberrel, és csodálkoztak, hogy én miért nem megyek velük Bukarestig. Mosolyogtam, mondtam, hogy ide akarok, és különben is, csak eddig szól a jegyem. Elköszöntem, mire az egyik azt mondja, hogy "Paște Fericită." (Ez azt jelenti, hogy "Kellemes Húsvétot.") Mivel érződik a beszédemen, hogy nem vagyok román, így nem nagyon kívántak még nekem ilyet. Annyira nem, hogyha egy román nagyvárosban érdeklődök, mi merre található, akkor az emberek fele angolul szokott válaszolni, mivel azt hiszik, amerikai vagyok. (Persze egy angol anyanyelvűnek nem, de nekik igen.) Egy pár másodpercig gondolkoztam: Eszembe jutott egy magyar zsidó írása, aki arról írt, hogy neki jólesik, ha karácsonykor Boldog Karácsonyt kívánnak, és ő is viszont kívánja. Nem akar kitűnni. Pár másodperc után, így már tudtam kezelni a meglepődöttségemet, és megköszöntem, majd mondtam, hogy viszont kívánok nekik is Kellemes Húsvétot.
Aztán szinte mindenhol figyeltem az embereket. Ahol láttam, hogy Kellemes Húsvétot kívánnak egymásnak, vagy jólesne, mint például ma Sinaián egy önkiszolgáló étteremben, ott mondtam, és láttam, hogy tényleg jólesett nekik.
Nem mindig tudok odafigyelni ezekre az apró formaságokra. Még a magyarokéra se. Névnapokat elfelejtek, sőt még néha születésnapokat is. Pedig ez utóbbit már több közösségi oldal is kijelzi. Szerintem ebben korántsem vagyok egyedül. Ez az emberek többségénél nem azért van, mert jaj nem törődik, vagy ez meg az, hanem csak egyszerűen elfelejti.
Ha hiszitek ha nem olyan is volt, hogy a saját névnapomat felejtettem el, de nem egyszer.
Márton Róbert, Csíkszereda, 2016.április.30.