Légy a játszótársam
Mégis átcsöppenvén
Tán kíváncsiságból
Te szárnyad verdesvén
Fosztás nyomorából
Nézem megtört tested
Mint mankóval baklat
Mert egyszer elested
Mikor volt a harmat
Orvos nem volt ottan
Tán közelbe sincsen
Mégis szíved dobban
Akkor is ha nincsen
Arcod és alkatod
Hasonlít egy sztárra
Mégsincsen ablakod
Ezért maradsz árva
Rossz helyre születtél
Talán nem is tudod
Mankóddal ügetvén
Nem látod nyomorod
Kitartásod mégis
Erős mint az acél
Megszán még a rét is
Kérget enni a cél
Tán csak engem zavar
Látván szegénységet
Nálad pénz se kavart
Nem érzed veszt'séged
Mivel fent se voltál
Nem tudod hogy lent vagy
Jussodat ellopták
Titkolják hogy megfaggy
Más meg csak rágódik
De azt is megértem
Lélekben hányódik
Én is mim van féltem
Nem is lenne jó már
Ki a luxust szokta
Neki kis esés már
És élete bukta
Légy a játszótársam
Hisz sokan keresik
Spéciséget másban
Szürkeség megesik
Nem tudod hogy mit tudsz
Taníts meg rá engem
Kopott mankóval futsz
El nem rettent engem
Talán te se tudod
Nem étel az élet
Köreidet futod
Világ tüze éget
De jó ott azoknak
-gondolod magadban
Mindennap habzsolnak
Dőzsölnek malacban
Tán azt hiszed gazdag
Mert jut a kenyérre
De ő is csak egy rab
És leül a fenékre
Márton Róbert, Csíkszereda, 2014.július.08.