Visszamenni
Olyan sokszor érzik sokan
Hogy visszapörgetnék az időt
Még nem fekszenek a porban
Nézik hogy sok növény kinőtt
Ezt rontottam el, vagy azt
Visszahozni hogy lehet?
Már nem vágyja a tavasz
Időutazásért eped
Másokat külde vissza
A saját édesanyjába
Ám jelenét ő is issza
És megy a jelmezbálba
Talán ő is visszamenne
Ahelyett hogy mást küldjön
Jelenben mégis mit tehetne?
Tán értelmetlen is küzdjön
Ha „sikeres” megalapítja
Saját egzisztenciáját
Mégis farkát belapítja
Ha látja király paripáját
De ha rabszolgára tekint
Tán már nem köp mint régen
„Civilizáltként” csak legyint
Ugyanaz a mese jégen
Játszik az élet színpadán
Hazárd társasjátékot
Azt hiszi a szív kapál
Anyagi tartozékot
Aztán ha rosszat dob mehet
És vesztheti mindenét
Újra a Startnál kereng
Már nem látja szekerét
Dilémázik mit rontott el
Ebben a játékban
Hitte ügyességért jutott fel
Ám megfulladt a kávékban
Gondolkozik egy darabig
Majd átértékeli a világot
Szerencsére jobban kancsalít
Már nem érti a harácsot
Már nem azt látja jónak
Aki fenn van toppon
Abraka a mint lónak
Mégis marad hoppon
Aztán ha újra feljut
Bölcsködözik megint
Mégsem ő a tejút
Némára sem tekint
Olyan az ő ítélete
Akárcsak egy hullám
Ha fent van fényezve
Ha lent meg dől a kukán
Olyan ő mint az állatkertben
Ha egy majom különlegest talál
Dicsekedve mellét verten
Gondolja nem jön a halál
Ha mégsem leli a banánt
Sem semmi élelmet
Kér vagy lopva vadász
S keresi a védelmet
Visszamászna már a fára
Na, de nincsen szőre
Mégis lenézi a majmot
Hogy néz így tükörbe?
Vallással és tudománnyal
Hiszi magát tudatosnak
Mégis a sok okádmánnyal
Megmarad nagy libafosnak
Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.október.19-20