Visszatalálás

 

 "Kezdjük újra." -mondta nemrég egy ismerősöm, aki még egy évtizeddel azelőtt lelki vezetőm volt. De nem nekem mondta külön, hanem a csoportnak. Éreztem, hogy talán a végefelét járja, és a lelkiismeret úgy diktálta, hogy ennyivel tartozom neki. Nos igen, akkor még velem együtt, páran megilletődtünk, hogy sose késő újrakezdeni. Bár már magamban akkor is gondoltam, hogy mintha nem menne minden. Legalábbis tudtam, hogy én már nemegyszer próbáltam újrakezdeni az utóbbi időben, sajnos sikertelenül.

Nem telt el sok idő, csak egy hét. Eljött a köveztelző alkalom és a lelki vezetőnek felvetettem, hogy engem mennyire megfogott, jó értelemben, a "Kezdjük újra." Ám ő már alig-alig értette, miről van szó. Agyérelemeszesedése, vagy nem tudom milyen betegsége van, de azt tudom, hogy néha felejt, és nem mindig tudja ki-kicsoda. (Bár az én nevem még tudta.)

A "Kezdjük újrára" a lelki vezető, mintha egyet legyintett volna és rám mutatva azt mondta: "Ő már újrakezdte." Meg arról is beszélt, hogy milyen sokan próbálták már újrakezdeni.

Majd az előadást azzal indította, hogy "Hazafelé." Elszomorodtam, mert úgy éreztem, hogy a saját haláláról beszél. Vagy talán a mienkről is, a nagy megérkezésről? Nem tudom még. De azt tudom, hogy nekem mit jelentett akkor. Voltak, akik pozitívan reagáltak a "Hazafelére." Mintha egy hazaérkezés lenne a Mennybe. Nem tudom, csak azt, hogy én még oda nem sietek.

Majd szó volt a szétesésről, de erről, mintha nem akart volna hallani. Szerintem nem tud szétesni az, ami egybe se volt. Akik meg egyben voltak, azok ezután is, már ettől függetlenül egyben lesznek.

Nem, nem azért mondom, hogy ezt a lelki vezetőt bántsam. Hiszen ő nagyon sokat segített rajtam. Akkor, azokban a helyzetekben, nekem elengedhetetlen szükségem volt rá. Bár tudtam, hogy én nem tudok ott lenni teljesen, amikor neki lesz szüksége emberekre.

Azt hiszem, ez alól felmentett. Mert megrótta a csoportot, hogy mindenkitől keveset kap. Aztán mondtam, hogy én Romániából ingyen tudom hívni, és kérdeztem hívhatom-e, de egy "ritkán", mert "fáj a szemem" kifejezéssel elhárított.

 Nekem a visszataláláshoz nagyon fontos a felmentés. Hogy miért beszélek visszatalálásról, amikor újrakezdésről és hazamenetekről volt szó? Mert, ha ezt a két szót összerakod, nos ez számomra a visszatalálás.

 Sőt, abban is hiszek, hogy vissza lehet pörgetni úgy az időt, hogy a mostani tapasztalataim, mégis megmaradjanak. Rengeteg féle idővisszapörgetés van. Szinte minden este lejátszódik a szemem előtt, hogy mi lenne, ha akkor másképp döntöttem volna.

Ez is egy oka annak, hogy inkább este szeretek dolgozni, mert úgyis előjönnek a gondolataim. Ha elfojtom, alergiás leszek, vagy beteg. Mások előtt mégis képmutatóskodnom kell. Még egyelőre.

 Várom, hogy leessen az emberiségről a gyalázat ujja. Olyan ujjat adott nekünk a gyalázat, amit dicsőségnek és logikus gondolkodásnak hiszünk.

Logikus értelmiséginek nevezni azt, aki az egyetem után széthajtja magát egy olyanvalamiért, amit nem szeret, csak azért, hogy mutasson valamit és legyőzze a saját kisebbrendűségü érzését? Vagy talán azt, aki elvégzi, és csak hajt? Hajt azért, hogy a gyerekeire ne legyen ideje, míg nagyként a gyerekei emiatt elszakadva tőle máshol keresik a pótszülőt?

Még sokféle válfaj van, de számomra ezt jelenti az a szó, hogy: értelmiségi.

 A gyalázat ujja. Egy majom nem megy el egy másik majomországba munkát vállalni. Egy tigris kölyök, ha nem tanul meg vadászni, éhenhal, és nem tanul 24 éves koráig, majdnem az élete feléig.

Egy giliszta nem lesz öngyilkos azért, mert szégyelli magát. De egy élősködő madár se.

Egy medve nem jár önismereti körökre csak azért, mert keresi a helyét.

 Valóban olyan jó dolog embernek lenni? Gyanítom, hogy nem.

Talán csak az emberekkel társuló állatok cipelik a keresztünket, velünk együtt, vagy sokszor helyettünk is. Hogy miért? Nem tudom.

Gazdát kereső kutyát, meg macskát láttam. Átkozott lehet az, aki az emberrel tart. Hogy meglesz-e eme kitartásnak az áldása? Hiszen az ember saját magát se tudja megáldani. A szülők többsége is ma csak átkoz. Mindig az kapja a legnagyobb pofont, aki a bűnöst védi és/vagy az indulatot és/vagy a lelkesedést lefékezi. Eleinte nem értettem miért van ez így, ám aztán rájöttem, hogy megérdemlik.

Jó tudom, az ember általában jobbat kell kapjon, mint amit megérdemel, mert ha nem, belerokkan. De vegyük csak az élet példáját. Ha van A és B ember. A randalírozik, így egy estét a fogdában kell töltsön. B jófiú, nem tesz ilyet. De ellök egy öngyilkosjelöltet a sínek elől és így az ő lábát vágja le a vonat. Hogy kinek a rosszabb? B-nek, mert lefékezte azt, amit nem kellett volna.

 

Márton Róbert, Érd, 2016.március.06.

Oldal: Visszatalálás
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat