Álomvilág

 

Hogy mi a valóság?

Magam sem tudom már

Túl nagy a távolság

Fel sem foghatom tán

 

Egyik erről, másik arról

Mind megvan győződve

Kinek jobbról, kinek balról

A tányér előkészítve

 

Tányérjában kábítószer

Fut az eszme tétlenül

Nem látja, hogy altatószer

Szedi eszméletlenül

 

Meggyőződik egy vallásról

És azt hiszi hogy nincs más

Mégis fél a hallástól

Mert titkon nagy kárt lát

 

Ha nem hit, hát politika

Megy be lankadatlanul

Mint testének erotika

Nyomul szakadatlanul

 

Hogy mennyi 2+2?

Egyesek 5-nek vallják

Mások szerint ez nem nyerő

És 3-nak mondják

 

De aztán jön zűrzavar

Szép világos köntösben

Meg jön majd a perpatvar

Harcos húsa az üstben

 

A 4 az 2+2?

Vagy inkább 2x2?

Nem megy az erő, s a tető

Igazság nem lehet kettő?

 

Bolondítják itt az embert

Ha még lehet hülyébb

Majd kapja kezébe a fegyvert

S futása egyre fürgébb

 

Vagy ha nem a fegyver kora

Akkor a robotolásé

És ész nélkül fut idő sora

Ez itt a bohóckodásé

 

Lejön a majom a fáról

S rabbá teszi önmagát

Hoz civilizációt, s fáraót

De felborítja asztalát

 

Tönkreteszi életét

A nagy stabilitással

Lenézi az állat létét

S marad seggvakarással

 

Mozog-e a Föld, vagy nem?

Ő azt hiszi tudja

„Istenszájba” képet teremt

Magát így halmozza

 

Majd mást vall meg igazságnak

S hirdeti bolondul

Azt hiszi vége a sántaságnak

S elindul konokul

 

Annak hisz, amit ő akar

Nem ami az igaz

Szívében egy tőrt takar

Mégsem talál vigaszt

 

Megy és igáz másokat

Kik nem erkölcsösek

De ő is csak károgat

Homályok kölcsönösek

 

Amit nem ért, vagy nem akar

Azt mind csak elítél

De ő is csak feneket vakar

Rá is jön a kemény tél

 

Aztán meg ha ő hibázik

Tán nem azt veszi észre

De mégiscsak ráfázik

És nem lesz megvédve

 

Ilyenkor már ő is mondja

Ne ítéljék őt el

A helyzet szekerét tolja

S kerüli a tőrt el

 

Olyan mint az a kisgyerek

Ki viccesnek tartja a fingást

Majd jönnek a komoly szelek

S felnőttként lesz irtás

 

Elfelejti, hogy milyen volt

Régen ő kicsinyen

Nincstelenül kóborolt

Pelenkásan pisiben

 

Majom ugrik majomnak

Hogy legyen pénze banánra

Ám ők mégsem halmoznak

S mennek akasztófára

 

Elvitték a délibábot

Most mással kábítják

Előhozták ama tábort

S lelküket szárítják

 

Kiszárad az élet medre

Majom már szőrt nem fésül

A banánra sincs már kedve

A semmi se lelkesedésül

 

Aranylázban bolyongottak

De csak kevés boldogult

Majd lottóval próbálkoztak

S ott sem ment tornyostúl

 

Aztán maradt a harc

Hogy közember lehessen

Nekifeszült az arc

Csak valamit ehessen

 

Már azt látja gazdagnak

Kinek eggyel több van

Nagy semmiért szaladnak

De még mindig köd van

 

Kiharcolt nagy szürkeségéért

És ennek is hogy örül

Azt hiszi, hogy ügyességéért

Keringhet a Nap körül

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.szeptember.22

Oldal: Álomvilág
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat