Társkeresés és magány

 

Sokszor voltam magányos

Vagy tán egész életemen át

Mégis éltem kívülről vagányos

Mintha vinnék sok paripát

 

Pedig nem paripa az

Amit emberek annak néznek

Irigylik már ami van

Nyomoréktól a tolószéket

 

Sokszor úgy gondoltam

Hogy jobb egyedül

Bár nem tudom, miért futottam

Megvoltam remekül

 

Legalábbis úgy emlékszem

Mintha meglettem volna

A múltat nem látjuk fejszével

Ám nem mindig jó az idő sora

 

Mégse jó a kapkodás

Mert teljesen megfertőz

Az állandó marakodás

Betegítő fegyvertőr

 

Mégis mikor társat kerestem

Sokszor múltam kérdezték

Hogy mással milyen lehettem

Páran ezt fejtegették

 

Bevallom nem jó nekem

A társ-önéletrajzom

Mégsem munkakeresés ez

Hogy szívem hazudjon

 

Mondják, jó az őszinteség

Mégis megijednek tőle

Földi éltük, mint hülyeség

Ha igazat mondsz, vetnek tőrre

 

Ebből látszik, hogy az ember

Nem ismeri önmagát

Őszinteségtől messzire terelt

S sokan nézik a paripát

 

Hogy milyen kocsim van

Vagy milyen állásom

Jó nyaralásom szabadban

És hol van szállásom

 

Óvatosan így mérnék be

Az ember vagyonát

Hogy vegyék szívmértékbe

Ha nincsen adomány

 

Mégsem vallják sokan ezt

Még maguknak se be

Szívük nagyon furcsán fest

Lelküknek meg sok sebe

 

Ám okoznak ezek még

Másoknak is fájdalmakat

Keresik a vagyon részt

És tesznek nagy ártalmakat

 

Akit tudnak, kifosztanak

Maradék vagyonából

Energiájából is kiszalasztanak

S kiszedik gatyájából

 

De ha valaki csúsztat

Vagy sokat hazudik

Azt szeretik, úgy van

Akárhogy kamuzik

 

Mondják, nem azért szeretik

De maguknak is hazudnak

Hogy legyenek másokkal őszinték

Kik szívüket becsapnak

 

Aztán sokat panaszkodnak

Hogy nem találnak normális párt

Olyan ez, mint parasztoknak

Egy politikai nagy párt

 

Életükben siránkoznak

Mások elvállanak

Kik őszintét kiátkoztak

Szívükben kárt vallanak

 

Lecsúsznak majd fájva lejtőn

Nem ismernek dombokat

És nézik, mások miért járnak tetőn

Emészti a gondolat

 

Az az ember viszont

Akit kitagadtak szívükből

Nem találják, bizony

Nem látják az eszüktől

 

Talán van olyan közülük

Akiket már késő lenne látni

Házasodtak, s van örömük

Nem kell nékik bánatban járni

 

Olyanok is lehetnek már

Kiknek elment vonatjuk

Hiába is csengetnek tán

Erre nincs több akartjuk

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.augusztus.18

 

Oldal: Társkeresés és magány
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat