De félek
Mennék én
De félek
Kihogy a helyén
Nem értek
Nem is kell tán
Megérteni
Mókust a láng
Nem égeti
Szalad az élet
És szalad a kor
Nem ízlik a rétes
Sem a kapor
Lyukas fogba belemegy
A szösz
Pirosnak a bika nekimegy
S majd nyög
Nyavalygás-e
Vagy komoly baj
Valaki tudja-e
Mi a sóhaj?
Intézi a sorsát
Mindenki hogy tudja
Rág káposzta torzsát
Kecske ahogy bírja
Jó a foga neki
Meg is irigyeltem
Mégis azt mekegi
Nekem van kegyelmem
Szomszéd kertje zöldebb
Amíg nem lesz miénk
Bár ott se kövérebb
Mégis ő az élénk
Félek változtatni
Mégis majd megteszem
Sokszor csak gondolkozni
Kéne az életen
Erről-arról gondolkodom
Hol jobbról hol balról
Majd nyüzsgök s tolakodom
Kaparván pikkelyt a halról
Kifogni az aranyhalat
És három kívánság?
Izgatottan nem hallgat
A hal neki nyalánkság
Türelmetlenül habzsolnak
Sokan kis értéken
Falják azt mit bedobnak
Az állatvédők félénken
Vigyázz mert még forró
Mondják a majmoknak
De nem érti sok csóró
Morzsákért kapkodnak
Ezt végezz azt végezz
Hogy lehess rabszolga
De álmaival nem végez
Marad maga adósa
Sokszor nem csak önmagának
De uzsorásoknak is
Úgyhogy jobb a szamárnak
Szürkén, s sárosan is
Bemegy a sok majom
Panel dzsubgelekbe
Majd kertesházban hajlong
Adós rengetegbe
Elszalad a jármű mellett
Mert azt hiszi úgy gyorsabb
S lúzereket ellett
Hiába szorgosabb
Majd ámul csodálkozva
Jármű megelőzte
Élte megátkozva
Lelke megfertőzve
Talán ki tud lépni
De még az se biztos
Mit tud elérni
Kinek útja kínos?
Márton Róbert, Csíkszereda, 2014.március.13