A röhögő majom
Egy félhíres Budapest és környéki újság Internetes oldalán láttam ma, ama videómegosztást, melyben bűvésztrükköt mutattak be egy majomnak (azt hiszem csimpánznak). Arról szólt, hogy egy férfi mutatott a majomnak egy poharat, benne egy fügével. Majd a majom szeme láttára megzörgette a poharat, félretette a lábához, gyorsan kicserélte és megmutatta a majomnak, hogy üres. A majom először csodálkozott, majd úgy röhögött, hogy hanyattfekve még a feneke is kilátszott.
Közben a férfi visszatette a fügét a pohárba, de a majmot az már nem izgatta.
Vajon mi is ilyen röhögő majmok vagyunk, akiktől mindent meg lehet vonni? A bűvésztrükk meg a tévé és a támogatott mesterségek, az úgynevezett művészetek? Talán.
Ugyanis eszembe jutott amikor az egyik szilvesztert Százhalombattán töltöttem, kettesben egy volt iskolatársammal. Én utáltam a tévét bámulni, de ez a barátom szerette. Gondolkoztam, hogy mit tehetek: "Azt nem mondhatom, hogy kapcsold ki a tévét, elvégre én vagyok vendégségbe nála." Másik gondolat: "Kezdjem el ócsárolni, hogy milyen hülyék, akik tévét néznek? Megsértődik. Sőt, a bátyja izmos és ő is itthon van." Harmadik gondolat: "Szépen kifejtem, elmondom amit érzek és rávezetem, hogy ne nézzünk tévét. Hogy ő se akarja nézni."
Hogy ezt hogyan értem el? Csak elmondtam, amit gondoltam a tévénézésről. Mikor jött egy poén, azt mondtam, hogy ilyet mi is tudunk mondani. Aztán pár vicc után már olyat mondtam, hogy "Látod, ezek pár ilyen viccen nagy pénzeket kaszálnak. Mi is tudunk ilyet, csak ezzel minket a hatalom elkábít és szórakoztat. Tulajdonképpen magunkon röhögünk, mert a rendszer kizsákmányol, utána meg pár úgynevezett 'humorista' szájába adja azokat a poénokat, amiket mi ingyen mondunk."
Pár ilyen mondatot még elsütöttem. De nem hazudtam, csak azt mondtam, amit valójában úgy gondoltam.
Olyan negyedóra telt el, míg végül ez az iskolatársam annyira felidegesedett, hogy a vezetést szidva nagy hanggal, kikapcsolta a tévét.
Lehet ezen mosolyogni, de komoly dolog. Mert igazam volt. Csak ezután tudtunk nyugodtan beszélgetni. Igaz, hogy sohatöbbé nem hívott át szilveszterezni, de emiatt, nem szakadt meg a barátság. Úgy gondolom azért nem hívott többet így mulatni, mert az ember nem szereti érezni magáról, hogy ő olyan, mint egy röhögő majom.
Valahol ez is érthető. Mert fáj az igazság.
Márton Róbert, Érd, 2016.február.17.