Hajnalodik – 22. rész

 

   Tehát ott tartottam, hogy hatalmas területet szereztünk jobbra, és kerestük azt a gömb alakú gombostűt, aminek alakja és maga az egész tű a lelkek gyógyulására szolgált. Bizony nekem is szükségem volt rá, és az országomat védő poltergeitsek is fontosnak tartották.
Mint az előző részben említettem, nem bontattam le a kerítést az én országom és az általunk megszállt terület között. De átmentem pár velem lévő poltergeitsszel együtt, és kerestük a gombostűt. Közben figyeltem a megszállt terület és a többi rész határát. Ugyanis voltak páran, akik ki akartak szökni a fennhatóságunk alól.
Nehezebb volt, mert a megszállt területen nem voltam ura sem az élők, sem a halottak gondolatának. Így nem is engedtem át az én országomból senkit oda. Féltem, hogy felébrednek a szerelmi érzésből, ami kollektíven rajtuk volt. Mivel én nem akartam, így ők se akartak átjönni, sem azt, hogy ne legyek ura a lelküknek.
 A megszállt területen figyeltem a futni készülő lényeket. Pár élőt megakasztottam, de a velük lévő holt lelkeket nem tudtam elfogni. Sokan elmenekültek, ám néhányat a velem lévő poltergeitsek megfogtak. Az elfogott élőktől megtudtam, hogy a gombostűt kimenekítették.
1001,21 terület egységnyit kellett volna átszelni a megszállt terület másik külső határától egészen a gombostűig. Ez akkor szinte lehetetlennek tűnt.
De mint mindig, szinte mindenütt, itt is volt áruló. "Nosza, ezek nemcsak az én földi életemben voltak, hanem most is?" - gondoltam magamban - "Nincs új a Nap alatt." Majd ahogy ezt kigondoltam eszembe jutott a Napon töltött idő, és az is, hogy ezzel egyidőben a Napon vagyok. Erről már a 7.-ik rész végén és a 8.-ik érsz elején beszéltem.
Eszembe jutottak az óhalottak, a fa lelke, és a békalelkek. Az újhalottak nem annyira. Mert a megszállt területen rádöbbentem, hogy azokkal akikkel újhalottként tartottam a kapcsolatot, mind újjászülettek, vagy átmentek a fényalagúton.
Volt olyan, akivel úgy találkoztam, hogy én halott lélek voltam, ő meg újra megszületett és élt, de nem ismert meg. Mivel a megszállt területen voltam, így nem láttam bölcs dolognak felfedni magam. Meghagytam e leplet a szeme előtt.
 Hatalmas sikításokat hallottam a megszállt terület közepe felől. Tudtam, hogy a velem lévő poltegeitsek dolgoznak, és dühösek. Levezették a feszültséget, amiért nincs a területen a gombostű.
"Nem lehet, hogy hiába nyertünk háborút!" - bődültem el olyan hangosan, hogy az egész megszállt területen csend lett. De állítólag, még kívül is hallották. Pár poltergeits odajött, és félrehívva azt mondta, hogy csendesebben.
Mondtam nekik, hogy van egy áruló e megszállt terülten. Egy olyan, aki csellel ki tudná hozni a gombostűt, de kéri a jussát. Közösen megegyeztünk, hogy a jussával nem lehet gond, hiszen még ha nem is annyira, mint az én országomban, de mi vagyunk a megszállt területek urai.
Gondolatátvitellel a poltergeitsek megkérdezték, hogy hol itt a baj. Elmagyaráztam nekik, hogy ez az áruló egy olyan lélek, akivel régen találkoztam, és nem is új-, hanem óhalottként ismertem meg. Ő volt az a derék emberlélek, aki teljes életet élt, és halála után ezért éjjel is pont ugyanolyan volt, mint nappal. De most nem ismer meg.
A poltergeitsek csodálkoztak. Összeültek és megtanácskozták, majd közölték velem, hogy később ráérek erről elbeszélni az árulóval, de ne most, mert kell az a gombostű.
Magamban rosszulesett, hogy most is úgy sietni kell, mint utolsó földi életemben, hol a tanulással, hol a munkával, hogy nincs idő a lelkiekre.
Majd felnéztem a Napra, hogy tanácsot kérjek.

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2015.november.17-18.

 

Oldal: HAJNALODIK - 22.rész -
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat