Hajnalodik - 25.rész

 

   Tehát ott tartottam, hogy álltam a tisztulási mocsár előtt, a békalelkek területén. Igen ám, de nem akartam megtisztulni a mocsárban. Legalábbis nem így. Ez egy patthelyzet volt. Mert békáékhoz beljebb nem léphettem, amíg szerintük nem tisztulok meg, ugyanakkor ki sem utasítottak, mert megmondták, hogy bármikor, amikor nem bírom már a poltergeitsek által nekem adott országban, akkor nyugodtan jöhetek és menedékjogot kapok. Olyan voltam, mint amikor az utolsó földi életemben valaki két határ között, vagy nemzetközi repülőtereken rekedt. Annyi különbséggel, hogy én halott voltam és nem kellett élelmezni.

Mert az igazi szadság nem a szabad mozgásban, hanem abban rejlik, hogy nem kell a szimpla létfenntartásért, sem a szorongásmentességért küzdeni.

Így én ekkor szabad voltam. Nem a szabadságomat vártam, hanem a rehabilitációmat. Hogy akkor miért nem mentem be a tisztulási mocsárba? Mert nem tartottam magam bűnösnek.

   Az előző részben azért kérdeztem az öregnek tűnő békalélektől, hogy "Miért pont itt?", mert tudtam, hogy sokan mások engem bűnösnek gondolnak, holott ebben nem éreztem magam annak.

Olyan, mint amikor utolsó földi életemben egy nagyképű csaj nem vette észre, hogy ő bántott meg mást, hanem nagy álkegyesen eljátszotta a megbocsátást.

De lehetne e helyzetet akár az utolsó földi életemben történt Katolikus bérmáláshoz is hasonlítani. Mert nem akartam, de a szokás, meg a "látod a másiknak felnőttként milyen ciki lenne hittanra járni, mert másképp nem bérmáltatja és nem esketi a pap" féle, szégyentől félek motiváció bevállt. Aztán amikor Protestáns lettem és 25 évesen újra be kellett merítkeznem, akkor ismét ezt a szégyenérzetet éltem át, akarva-akaratlanul. (Akkor erről az érzésemről senkinek se beszéltem. Jobb is volt.)

"Egyszer már legyőztem a szégyenérzetet." - gondoltam magamban, majd azt is hozzátettem, hogy sokszor visszajött.

A szégyen a tudatosság mellékterméke. Ami hasznos is volt, mert például nem rohangáltunk csórén az utcán, de haszontalan is, mert gátolt az érzelmek kibontakozásában.

"Akkor most le kell győznöm a szégyent, vagy nem?" - gondoltam magamban. Majd rájöttem, hogy nem ezzel van a baj. Hanem azzal, hogy a menedékért megint meg akarok alkudni, ami ezesetben a tisztulási mocsár lenne. De ha akkor belementem volna, utána jó darabig nem lett volna nyugalmam.

 

Márton Róbert,  Érd, 2016.január.17.

Oldal: HAJNALODIK - 25.rész -
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat