A piacon
Sokszor járok piacon
Zöldségeket keresve
Majd megfog a sült csirkecomb
Nagy gyomorral epekedve
Sokszor tudom nem jó
Éhesen menni oda
Mert többet veszek ha lóg
A kívánság nagy foga
De ha nagyon jól lakok
Akkor nem kell semmi
Nem kellenek falatok
Úgy érzem sose fogok enni
Érzésekre nem adván
Orrom s szemem használom
Rondaságot tagadván
Mi nem tetszik nem ajnárzom
Megyek szimat után
Körbenézek mindent
Aztán meg csak futván
Illatra veszek mit kell
Érezni illatát
Paradicsomnak uborkának
A szag nagy iparág
Tán nem ment nyomorzsáknak
Aztán jön az előítélet
Hol a rossz és hol a jó
Szemem már táblákért lépked
És nem látom hogy mi a gond
Ebből a megyéből jó áru van
Amonnan meg rossz
Csak táblákat nézek ájultan
Megfogna e nagy gonosz
Észrevenném már magam
De kezemben van két necc
Nem hallatnám szavam
Talán ki is nevetsz
Hessegetem skatulyáim
Amikor csak tudom
Majd kidobom a gyufáim
S ismét illaton a sorom
Mennyire igaz itt is
Hogy érzelmeink vásárolnak
Agyunk meg csak pihiz
Mások meg csak harácsolnak
Hol néz jól ki a zöldség
Vagy éppen a gyümölcs
Mit szeret a többség
Mégsem biztos hogy bölcs
Aztán észbekapunk
És másként vásárolunk
Majd megint kapkodunk
S újra ezzel harcolunk
Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.október.12