Gondolataim

 

Kellemes hűvös augusztusi nap van

Nem kell a tűzhöz vonulni a fagyban

Bár mégsem virágot megyek most szagolni

Modern kor kirágott, nem tudok kapálni

 

Élem életem a 21-ik században

Európa terében, keleti szárnyakban

Hallom kint a hangos cirkuszi bemondót

Retro érzésem van, bár az is az új kor

 

Nem írok már tollal, mert laptopon egyszerűbb

Haladok a korral, míg a por be nem űz

Itt van az erdő, mégsem termelek magamnak

Van már bolti fertő, nem megyek halaknak

 

Se nem vadászok, se nem termelek

A gyűjtögetés messze ment, mind megfeneklettek

Sajnos ki gyűjtöget, az is csak kukából

Lenézik mások, nem élnek munkából

 

Nehéz úgy élni, ha lekezelik az embert

Nem tudunk elférni, kéne fenni fegyvert

Mégsem merik kimondani, a háború szót

Mert féltik magukat is, inkább mondnak jót

 

Mégsem azt gondolják, szeszélyes fejükben

Imákat mormolják, kábított lelkükben

Ám szívük belülről, nagyon sötét már

Nézik mi jön kívülről, tévéből sörét vár

 

Elektromos képernyő, mely mindent a szájba rág

Nem kell mi éltető, az kényelemtlen s hátba vág

Mégcsak kattintani se kelljen sehová

Aztán csodálkoznak, s kopogtat sok „Jehovás”

  

Sokan behülyülnek, kik a céljukat keresik

Sajtótól kiürültek, s ürülékük megeszik

Más meg elutasítja, nem kell modern vallás

Fejét nem utaztatja, szégyen ez a hallás

 

Nehéz kimondani, hogy nem tudni mi vár

Mégse lehet kibontani, és bekopog a halál

Van ki élettől fél, van ki elmúlástól

Telefon térerőt néz, s él ez elbukásból

 

Elbukott a világ, képzelt nagy erkölcse

Nem talál a sirály, élelmért vergődve

Csapkodja a szárnyát, életét építni

Becsapták mint trágyát, gyárat kell szépítni

 

A másik meg fordul, s alapoz hitelből

Az adósság majd tódul, a nagy nincsenből

Elálverezik szegénynek, amije megmagardt

Szívek majd verének, élete kiakadt

 

Olyan is mindig akad, kinek jól megy sorsa

Pénze meg túl jól fakad, élet sava borsa

Van ki bölcsködözik, van ki csendben örül

De élettől csömörködik, s ebben megőrül

 

Legtöbben törekednek, a szürke életért

Pedig vannak gyötrelmek, kisember-édenért

Élni egyszerűen, vagy csak nyugodtan

Csak szavak könnyelműen, nem marad bokorban

 

Lejön fáról az ember, kitör állatvilágból

Hogy még álnokabb legyen, sírt készít virágból

Más elmúlásába, is könnyen belemegyen

Ha ez megnyugvására, s jobb éltére megyen

 

Aztán csodálkozik, hogy őt is eltapossák

Sokat értetlenkedik, róla bőrt miért nyúzzák

Pedig ő is elnyom mást, és megyen túrára

Mégis elnyomorítják, s él a diktatúrába

 

Kitörne az ember, ha folyton nem kábítnák

Nyomorított lelkek, a hülyeséget bámulják

Nézik a sztárokat, vagy a bajnokságot

Lassan vall károkat, s nem érzi valóságot

 

Ha mégis valaki, ébresztni próbálná

Sokkoló az neki, értelmest kihányná

Nem érdekli semmi, ami intelligencia

De magolása mennyi, és ott a diploma

 

Nem érzi nem gondolja, magát butának

De a média sodorja, örömét kurtának

Tudni akar mindent, gondolkozás nélkül

Észrevétlen ott lenn, s károkozás készül

 

Fluórral kábítják őt, mi fogkrémbe rejtve

Sok helyen vízben öl, s elnyelődik teste

Nem tudja hogy a fluórt, mire is használták

A gulágon nagy túrót, ezt adagolták

 

Így tompították agyát, akkor a raboknak

Nem tűrtek haladást, szemüveg vakoknak

Pedig ki vak nem lát, még okellárral sem

Akarja a villát, nem megy prófétával se

 

Nem akarja tudni, mi van a világban

Hallni repülőt zúgni, s módosít bátran

Időjárt változtatnak, ezzel meg azzal

Kik nem értik kárhoztatnak, ostoba nagy aggyal

 

Agyat is kéne tornáztatni, akárcsak az izmot

Nem búlvárral bombáztatni, s nézni a sok szirmot

Aki nem akarja, maradjon tudatlannak

Fenekét vakarja, s menjen hontalannak

 

Azt hiszi ővé, pici vagy nagy hazája

Majd dermed kővé, jövőjét ott nem látja

Hiába az anyanyleve, ami hivatalos

De elmegy idegenbe, munkája fapados

 

Nem veszi tudomásul, hogy annak hazája a föld

Ki jól megél s ámul, boldogságát nem veti tőr

Ő meg elmegy hontalannak, bár otthona is az

Észrevétlenül fosztogatnak, nagy bankár kitart

 

Gazdagoké e világ, mert nekik készül

Nem azé az ország, kinek nemzete névül

Sokszor lázadtak fel, igen minden rendszer ellen

Jogosan tették ezt, de nem győztek magukkal szemben

 

Zsiráf lázad zsiráf ellen, mert hosszú a nyaka

De ha a falomb felel, kinyújtózik magasra

Lerágja a falevelet, persze amiket elér

Letobja a tetveket, azoknak kiket lenéz

 

Disznó tör disznóra, mert moslékot eszik az

Majd felkötik zsinórra, s lógatva verik azt

Mégis mikor értelmes, és buta között válogat

Megy amerre kényelmes, tovább már nem károgat

 

Rendszert könnyebb változtatni, mint egyéniséget

Nem lehet megfordítni, míg az ember nem érett

Nem megy a szeretet, egyik napról a másikra

A vallás sem felelet, se erkölcs se kell kárpitra

 

Lassan alakul az ember, korokon át

Még nem dobta a fegyvert, s konokul áll

Ravasz is eléggé, szája bolondságot beszél

Szíveket felérné, hazúgan asszonyságot kefél

 

Hülyíti a társát, meg sokszor magát is

De keresi a mását, mert érzi a szagát is

Nem bírja elviselni, hogy milyen rossz a faja

De akar képviselni, s kialakul sok tana

 

Aztán ki nem követi, még netán meg is kritizálja

Mocskolódást lövelli, leránt s ellenzékét megbírálja

Azt hiszi ettől jobbá lesz, semmi kis életje

Majd egyszer odávesz, s eltűnik édene

 

Nem tud jó lenni, hisz nincs ahogyan

Ilyet nem látni, példa sincs markosan

Ami van tán az is, csak egy mesebeszéd

Megállítja fal is, ha élethelyzetbe lép

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.augusztus.23

 

 

Oldal: Gondolataim
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat