Megállni szeretnék

 

Felgyorsult a világ, pár nemzedék előtt

Nem értem, miért rohanunk mindig előbb

Aztán, ha valaki mégis meg mer állni

Azt hiszik, nekik kell, vakációra várni

 

Nem tudják, hogy nemcsak pihenésről van szó

A hétköznapok kapkodásával, kifogy a lelki tó

Kiből hajléktalan lesz, kiből sorozatgyilkos

Emberek nem értik, miért lett az ész nyírkos

 

Persze akadnak páran, kik önkéntességre mennek

De köztük is sokan, csupán ingyenélésre fennek

Van, akinek sikerül ily bújócskát játszani

Más meg belebukik, s lehet vissza rántani

 

Van aki értékeli, ha más nem rohan

De önmagát nem tudja, sietve suhan

Akadnak olyanok is, akik irigykednek

Ha előttük elbuksz, a sárba tepernek

 

Más meg csak közömbös, nem érdekli álom

Nemhogy a másé, a magé és károm

Legtöbben befutnak a rohanó életbe

Aztán nincs megállás, hiába fékezne

 

Megy az ember akkor is, ha nem kell dolgoznia

Aztán nem érti, hogy nem jön békés harmónia

Tervezi a házát, és a karrierjét

Aztán méri lázát, és a balsikerét

 

Előbb-utóbb rosszul üt ki, az állandó rohanás

Sem más, sem önmaga, nincs néki megállás

Mindig akad valami, amit el kell intézni

De ítéli, ha valaki borért megy pincézni

  

Egyedül az ember, nem tud jobb lenni

Hiába is próbálja hibáit letenni

Feleslegesen jött rá, hogy szeretni kell

Ha életmódján soha, változtatni nem mer

 

Azt mondja, magának akar félretenni

Vagy utódainak, jobb életre kelni

Pedig az örökös futás nem segít senkinek

Majd borzong, s a sors vagyonát sepri meg

 

Hiába is mondják, hogy legyünk nyugodtak

Ha az elvárás rohanás, hogy legyünk „punnyadtak”

Egyesek valláshoz, mások meditációhoz fordulnak

Ám gyors kultúrában nem megy, hiába is baklatnak

 

Vajon van-e értelme Keleti világba menni

Ha vissza kell jönni, s itthon az igát fenni?

Élesíti a fegyvert az ember, saját nyaka körül

Aztán megy csontkovácshoz, mert háta meggörbül

 

Elkölti mindazt a pénzt, mit plusszba félretett

Biztonságra, vagy vakációra, de mégsem élvezett

Repül el vagyona, eladott egészségére

Elszabta idejét, immár tehetetlenségére

 

Vége van életének, mire azt élvezné

Nem marad ereje, amivel fényezné

Vigasztalja magát, hogy mégis jó a lelke

Sietségben mégsem láttá, hogy repül a lepke

 

Talán nemzett utódokat, kik futnak bolondul

Van, ki felkászálódik, s egy ideig boldogul

Mégis sokan szomorkodnak, szegények, gazdagok

Már nem értik, miért tolakodtak, szerények, s ravaszok

 

Fájva nézheti, mindazt, amit elbaltázott

Elnyomva szívét, nem tudva, mi hiányzott

Nem értette, vagy lenézte azt, ki meg mert állani

De úgyis vége lőn életének, és el kell szállani

 

Nem megy el az ember, nem adja fel könnyen

Síratja földiét, nem bír már a könnyel

Konokul ragaszkodik ezélti játékához

Mint hisztis kis óvodás a piros pontjához

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.augusztus.14.

 

Oldal: Megállni szeretnék
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat