Gyarlóság
Egyszer végre azzal az elhatározással ment ki a Sutába, hogy se képet, se videót nem teszek ki a Facebookra. (Ez az utóbbi időben nálam nagy esemény.) De könnyen ellen tudtam állni a csábításnak, mert a telefonom ilyenkor sokszor lefagy és tököl.
Több dolgot észrevettem, ámde nem is fotóztam semmit.
Leültem a hegy szélére, és észrevettem az epret. Ettem, majd mentem arrébb és arrébb, hogy érjem el a többit is. Miután jóllaktam evvel, azután is ettem. Akkor jöttem rá, hogy elég, nem kell több. Hazavinni meg úgyse tudom, mert nincs nálam semmi.
Aztán rájöttem, hogy az eper már több gondot okoz, mint hasznot, úgyhogy továbbmentem.
A Suta tóhoz érve, akaratlanul megláttam egy négylevelű lóherét. Leszakítottam. Majd elkezdtem nézni a fűben, hogy hol látok még. De félméteres körzetben nem láttam többet.
Ekkor jöttem rá, hogy a lóherével is olyan helyzetben vagyok, mint az eperrel, vagy az anyagiakkal. (De azt hiszem, ebben nem vagyok egyedül.)
Aztán leültem a Suta tóhoz és úgy gondoltam, leírom ezt.
Márton Róbert, Suta tó, 2015.június.28.