My brother
A mai nap bementem Budapestre, egy kicsit tátani a számat. Beültem ebédidőben egy Blaha Lujza téri gyorsétterembe, és amikor már kezdenék enni, meglátom egy régi ismerősömet. Ezt a férfit még akkor ismertem meg, amikor Hívő önkéntesként bedolgoztam a menekülteknek. Akkoriban sokat jártam a bicskei Menekülttáborba. Ez a férfi egy kurd menekült, Iránból. Hol Muszlimnak, hol Ateistának tartotta magát, és mivel már olyan 4 éve nem láttam, meg se kérdeztem, hogy most épp minek vallja magát. Lényegtelen. Megláttam, és kíváncsiskodva az asztalára pillantottam, hogy van-e rajta hús. De csak egy üdítő volt. Már felálltam és oda akartam menni hozzá, de ő megelőzött. Mivel nem jutott eszembe kurdul, hogy Roj bas (ejtsd: rozs bás, jelentése: szia), és mivel tudtommal ez a férfi úgyse tud magyarul, így angolul beszélgettünk. Kérdezte, hogy vagyok. Csak a kérdése utolsó két szava lepett meg: my brother (ejtsd: máj brádör, jelentése: fiútestvérem). A testvér kifejezést hallottam már Keresztényektől és Muszlimoktól is. De tőle, ezt most nem tudtam hova tenni. Évekig rendszeresen heti 2-3 alkalommal találkoztunk, de sose hívott így. Egy kicsit beszélgettünk, de persze ezt nem tettem szóvá, mint ahogy azt se mondtam, hogy nem vagyok már Hívő. De nem is lényeges. Megint panaszkodott Magyarország gazdaságára. Mondtam, hogy ez az ország már benne van a schengenben. (Ugyanis régen mindig ezt várta, hogy el tudjon menni Nyugat-Európába.) De nem akartam belemenni vitába, csak ebédelni akartam. Ő is sietett. Elgondolkoztam, és azt hiszem, nehéz mozdulni. Ez a kurd férfi idejött, és kialakultak bizonyos gyökerei. Nagy bátorság kell a változáshoz, még akkor is, ha már változtunk. Talán ebben én is my brother vagyok vele, mert sokszor nem merek újra változtatni. (Még nem.)
Márton Róbert, Érd, 2015.november.04.