Hajnalodik – 18. rész –

 

   Tehát ott tartottam, hogy az öregnek tűnő békalélek szerint a fanatizmus az élő és a halott létezés mellékterméke. Sokat gondolkoztam  szavain, és eszembe jutott, amikor utolsó földi életemben egy ember beszélt arról a könyvről, amit fanatikus merénylőkről írt: Tapasztalata szerint, ezek az emberek nem úgy indultak el, hogy hú ők lesznek a rosszak, hanem volt egy nemes céljuk a saját vallásukon belül. Először kisebb kihágásokat csináltak azokkal szemben, akik ebben megakadályozták, aztán teljesen természetesnek vették a gyilkolást.
Majd az is eszembe jutott, amit gimnáziumban az olasz tanárnőmtől hallottam az olasz maffia kialakulásáról: a spanyol megszállás ellen fogtak össze az emberek. Így indult az is, egy nemes céllal.
Majd eszembe jutottak utolsó földi életemben a kisemberek, és magam is: Hogy megalkudtunk az adott helyzettel, és milyen észrevétlenül mondtunk le sokszor az álmunkról. A nemes önállóságú túrázó pótcselekvéssel, a családos meg a gyerek jövője címszóval nyomorított, kisebb-nagyobb bakikkal és színezettel. Legalábbis ez volt az, amikor én utoljára éltem. Nekünk erre tellett.
Azon gondolkodtam, hogy ha a fanatizmus a létezés mellékterméke, akkor bizony a félrevezetés, a megalkuvás és a félrelátás is az. Hiszen sok mindent másképp láttunk később. Jobb esetben azért, mert többet láttunk a mozaikokból, rosszabb esetben meg azért, mert a mozaik egy olyan darabját láttuk, ami rossz és/vagy számunkra nyomasztó döntéseket eredményezett.
Hogy az ember holtáig tanul? Ekkor én már rég halott voltam, de mivel nem törlődött az utolsó földi életem lélekbéli memóriája így amire akartam, arra visszatudtam emlékezni. Halottként is tanultam azt a világot, amiben léteztem.
Néha voltak dolgok, amiken gondolkoztam, hogy elkéne-e felejteni vagy sem. Egyfelől ha ilyen kényes dolgok jutottak eszembe nyomasztottak, másfelől meg ugyanezek a dolgok segítettek, hogy kevésbé csalódjak, és ne essek bele ugyanabba a hibába. Tehát megvolt a maga haszna.

   Élőként is szerettem a múlt árnyait. Miért pont halottként ne szerettem volna?
Továbbra is ott maradtam a békalelkekkel az ő területükön, együtt a fa lelkével. Olyan volt nekem ez a békaterület, mint egy biztonságot adó otthon. Az is volt, hiszen jól éreztem magam, hiszem, hogy ők is velem, és volt időm feldolgozni sok olyat, amit azelőtt nem tudtam, vagy sok esetben addig nem is vettem észre.

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2015.szeptember.30.

 

Oldal: HAJNALODIK - 18.rész -
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat