Állat és ember

 

Megszületett ő

Örömök közt tobzódva

Nem ismerték föl

Hogy terheik habzódva

 

Dédelgették, ringatták

Kicsi kis életét

Majd karjukban altatták

Álmait féltették

 

Aztán lassan növöget

Jöttek nehézségek

Sors rohanást kötöget

Erkölcsi vereségek

 

Igyekeztek őt

Utcára kilökni

Önzésben felnőtt

Kényelemre szökni

 

Már nem olyan aranyos

S nem virgonc, mint régen

A bőre is tarajos

Hull a szőre szépen

 

Vallás őt nem védi

Hiszen ő nem ember

Humánus nem nézi

Csak megvető szemmel

 

Hülyíti az embert

A maga vallása

Állata, mint megvert

Romlik a padlása

 

Mégsem hiszi el

Hogy élte sötét, szaros

Szép szavakra fel

Mert értéktelen lapos

 

Azt hiszi jobb lesz

Ha nem beszél csúnyán

Ám gonoszságot tesz

Nagy sznob ül a gúnyán

 

Mit megunt dobja azt

Tárgyat és állatot

Akár élőlény az

Könnyet sem hullatott

 

Mégsem ismeri el

Hogy önző és gonosz

Szeretetet szel

Érdek-barát poros

 

Aztán ha ő kerül

Bajba életjivel

Mindenre felül

Álom örömivel

 

Nem érti miért nem megy

Tovább már a sorsa

Mint lemosott szenny

Jó lenne már a morzsa

 

Mégis többnek érzi

Magát az állatnál

Ál-értékét fényzi

Tovább a kínpadnál

 

Mégha ott is van

A giotinon feje

Szolidaritást kavar

Máshol jár az esze

 

Le is vágják fejét

Már nem kell rá vigyázni

Eldobják mint szemét

Többé nem kell hányni

 

Beporosodik majd

Gonosz semmi élte

Mint mikor ő dobott

Egy szerencsétlent félre

 

Márton Róbert, Érd, 2014.január.15.

 

 

Oldal: Állat és ember
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat