Csak akkor értjük meg
Felhőtlen csillagok,
mint felelőtlen ritmusok
Fenn az égen. Műholdakkal,
nagy fogakkal
Nézem, hogy mindenhonnan szinte láthatók
De egymást, akikkel beszélgethetünk
Nem látjuk, eltávolodtunk
Nézem a csendet, nézem a magányt
Nézem a sok megállt autó kerekét,
mint vagányt
Híven pedáloznak már
Fecske, vagy denevér repült tán?
Nem tudom,
de nem is az én reszortom
Márton Róbert – Csíkszereda, 2013.augusztus.8