Hajnalodik - 28.rész

 

 

   Tehát ott tartottam, hogy még nem ismertem eléggé a fa lelkét, annak ellenére, hogy rokonlelkek voltunk. Igen ám, de megint egy olyan válaszút elé kerültem, mint utolsó földi életemben sokszor. Vagy hajtok a saját javaim után, amik ideig-óráig örömet okoznak, vagy megyek az érzelmeim és a rokonlélek mellett, de akkor nincs meg a saját javam.

Bizony a halál után is volt ilyen, nemcsak előtte. Most egyik választás az volt, hogy maradok békáéknél és jobban megismerem a fa lelkét, meg őket. A másik az volt, hogy visszamegyek egy szellemcsapattal a démonok által nekem adott országa, ahonnan elmenekültem.

Ugyanis ekkor már jött a hír, hogy azok a démonok, akik számon akartak kérni, amiért nem engedelmeskedtem, és nem működtem velük együtt a gombostű megszerzéséért, nos azok egy része azon a területen elgyengült, a többi meg az én pártomra állt.

Az az élő emberi csapat, akik engem dicsőítettek meghaltak, de tovább léteztek ugyanott a szellemvilágban, azon a területen, amit én adtam nekik abból a területből, amelyet a démonoktól kaptam. Hallottam, hogy őrzik emlékemet, gyertyákat és mécseseket gyújtanak, mert tudnak tárgyakat mozgatni, és azt is hallottam, hogy az országnak kicsivel több, mint felében ráveszik mind az élőket, mind a halottakat, hogy őrizzék az emlékemet, és azon démonok emlékét, akik annak idején jobban a pártomra álltak.

Békáék területe elzárt volt. Tehát oda nehezen ment át az ilyen jellegű fejlődés, de hallottam, hogy az én országomban átment. Hogy mire gondolok? Az élők közül az állatok már értelmesebbek lettek, jogaik vannak, és persze teljesen másképp léteznek, mint annak idején, amikor én utoljára éltem.

   Nagy dilemmában voltam. Egyrészt maradtam volna, hogy ismerkedjek a fa lelkével. Másrészt mentem volna, hogy találkozzak az országomban lévő halottakkal, meghaltakkal, démonokkal és az új élőkkel, meg minden lénnyel. De még nem mertem mozdulni. A fa lelke látta rajtam, hogy gond van, és megérintett. Gondolatátvitellel beszéltünk. Mondta, hogy ő nem akar jönni velem az országomba. Szerinte amúgy se volt soha az enyém. Aztán rájöttem, hogy ebben igaza van, és elismertem neki. Ugyanakkor kötelességemnek éreztem, hogy felkeressem az engem dicsőítő csoportot. Hiszen ők nem jöhettek a békáék területére, de én mehettem oda. Csak féltem, mert ha egyszer odamegyek, nem biztos, hogy újra vissza tudok békáékhoz jönni. Erre azt mondta a fa lelke, hogy kéne egy olyan terület, ahol én és ő személyesen találkozhatunk az engem dicsőítő csoporttal. Ez jó ötletnek tűnt, és már azon gondolkoztam, hogy szervezzem meg.

Ugyanis a fa lelke félt odamenni, mert elég kockázatos volt az élőkkel együtt létezni, még akkor is.

   Az öregnek tűnő békalélek látta, hogy dilemmázok, csak nem jött hozzám, amíg a fa lelkével beszéltem. De utána igen, újra a vállamra ugrott és megkérdezte, mi a helyzet. Rákérdezett a dilemmámra is, ugyanis ő elég jól ismerte lelkemet. Mondtam, hogy mire jutottunk a fa lelkével. Azt mondta, hogy ezt elég nehéz megszervezni, de ha most nincs ötletem, akkor várjak. "Tudom, hogy te a rohanó világban éltél, és ennek még nyoma van." - mondta. Majd meggyőzött, hogy ki kell várni, mit hoz az idő. Lehet, hogy eljön annak az ideje, amikor visszamehetek a saját országomba, de lehet, hogy nem. Azt is elmondta, hogy az engem dicsőítő csoport biztos megtanult létezni nélkülem, hiszen akkor már egy jó ideje nem voltam ott. És ha odamennék úgy, amikor annak nincs ideje, akkor csak felkavarnám őket, mert hol békáéknál akarnék lenni, hol velük. Ez nem lenne jó se nekem, se a dicsőítő csoportnak, se a fa lelkének, de még nekik békáéknak se mert szeretnek engem. Beláttam, hogy igaza volt. Az meg külön megfogott, amikor kimondta, hogy szeretnek engem. Annyira zavarba jöttem, hogy csak később tudtam megmondani, én is mennyire szeretem őket.

Rájöttem, hogy nemcsak az utolsó földi életemben mentem el a szeretet mellett, hanem utána is halottként. "Eljött hát a változtatás ideje." - gondoltam magamban, majd elkezdtem szeretni.

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2016 május 05.

Oldal: HAJNALODIK - 28.rész -
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat