A boldogság undora

Ki ki tudja, hogyan jöhet
Elő világ-szeméből
Aztán unja, nem kell köpet
Megcsömörölt szeméttől

Asztalán van, még valami
Persze ha van asztala
Abrakában akad holmi
De csak ha van ablaka

Nem lát már itt szép kilátást
Elhagyja a hegyeket
Nagy hátán a délibáb is
Kergeti az egeket

Elhagyja aztán álmait
Hogy vigye a másokét
Éltét mit elé terveztek
Őrzi mint a sajátét

Tán nem tudja, miért un bele
Kis időre meg-megáll
Leheletét, hogy kifújja
Nyaralásra jegyet áll

Ám nem piheni ki magát
Mert zaklatja kikkel van
Mégse mer egyedül menni
Úgy fél és bizonytalan

Viszont vissza megy nagy hülyén
Hogy végezze más dolgát
Levét issza döntésének
Nyúlnak nem kell mosdókád

Akad kikkel bátorkodik
Hiszi hogy ő okosabb
Ám magán nem szánakozik
Azt hiszi ő boldogabb

Ravaszul hajt értelmetlen
Gyűjt vizet a szitába
Kapkodása kényelmetlen
Nem látja hogy hiába

Félrecsúsznak a nagy tervek
Rabszolgaként védi azt
Óvja mintha övé lenne
Pedig nem kap mást csak .aszt

Mikor vége délibábnak
Ijedezve menekül
Megszokta ál-szabdságnak
Ál-örömét kerekül

Fél igazi boldogságtól
Tán még önmagától is
De szélkakas mámorától
Hogyha kell még fordul is

Márton Róbert, Csíkszereda, 2015.január.27

 

Oldal: A boldogság undora
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat