A lelkiismeret helyrepakolása

 Sok dolgot átugrok, mert nem értek hozzá. Mégis úgy érzem, hogy pár dolgot nagyon fontos megemlíteni. Nem tudok másról beszélni, nem szeretek más szemszögéből írni. Mert mindenki csak a maga véleményét ismeri. Szerintem nem véletlen az, hogy csak a magunk gondolatait tudjuk és simerjük, csak a saját élményeink és érzelmeink vannak bennünk. A többi vagy kitalációból, vagy jó/rossz emberismeretből származik.

Úgyhogy ezt nem tartom önzésnek. De mielőtt bárki is azt hinné, hogy csak a magam doilgairól beszélek, akkor hadd mondjam el: azért írok le, mert úgy érzem, hogy ez az emberek egy bizonyos csoportjának aktuális a saját élethelyzetében.

 Nem én vagyok a világon az első olyan ember, aki vélt, vagy valós dolgokért érzett lelkiismeret furdalást.

Csak néhány egyszerű példa, a teljesség igánye nélkül:

Jaj, miért dohányzom? Nem kéne. - De mégis ezt teszi.

Jaj, miért élek ilyen egészségtelenül? Ezen változtatni kell. - De mégis úgy él.

Jaj, miért vagyok ilyen hirtelen haragú? - Mégis az marad.

Jaj miért nem tudom soha megmondani a magamét? - Mégse fogja tudni.

Szeretni kell. - Mondja ezt, de mégse fog tudni.

Azt hiszem ennyi elég is.

Van néhány apró dolog, amin az ember tud változtatni és van olyan, amin semmit. Nemcsak anyagiakra gondolok, nemcsak élethelyzetekre, hanem egyéniségre is.

Dohányzom. - Kell a szervezetének a nikotin. (Mondjon erre bármilyen erkölcs-csősz, amit akar.) - Tegye le a cigit? Akkor meg ideges lesz, és a közérzete is romolik néhány embernek.

Egészségtelen élet. - Nem tud változtatni, mert beleszorult egy élethelyzetbe. Legyen ez akár egészségtelen táplálkozás, hogy a rohanó munka miatt szaladva kell egyen, vagy legyen szó akár stresszről, ami ebből, vagy hasonló élethelyzetelkből alakulhat ki. Esetleg valamilyen atomerőműben dolgozik, ami netán sugárzik. - Mit csináljon? Hagyja ott a munkáját, és keressen másikat? Akkor könnyen tönkremehet. Még új munkahelyet sincs energiája keresni sok esetben.

Hirtelen harag. - Olyan helyzetbe kerül, hogy felhúzza magát. Ezt néha, és bizonyos apróbb helyzetekben segíthetnek gyógyszerek és/vagy gyógyhatású készítmények, de nem mindig és sok a hátulütője is. (Egy dolog, hogyha az emberek megtudják, ahelyett hogy segítenének általában kiközösítik, lenézik és nem tekintik őt többé teljes értékű embernek.) De nem mindig segít ez sem. Gének, neveltetés, és/vagy élethelyzetek? Lehet sok oka ennek, ami teljesen kívülálló és ezt eredményezi. Mondhatnánk, hogy jó, de akkor ne húzza fel magát. De minden tisztán látó ember tudja, hogy ez itt és most nem így működik ezekben a dimenziókban. Mondd meg az oroszlánnak, hogy legyen szelíd, ha egész életében vad körülmények közt vadul élt. Vagy mondd meg a nyúlnak, hogy ne féljen. (Ha adsz neki egy kis italt, talán bejön, de nem adok tanácsokat.) Az ember se különb. - Mit tehetne? Térjen meg, ilyen-olyan vallásba, hitbe, istenhez/istenekhez? Álljon be ilyen-olyan önképző, önismereti nem tudom milyen csoportokba? Lehet, hogy megismer egy hitet/vallást/világnézetet és az is lehet, hogy többet megtud a pszichológiai dolgokról és talán önmagáról is. De ez a lényegen mit sem változtat hosszútávon. Csak rövid távú érzés, hogy ez vagy az lett. Persze ezt el lehet sokáig húzni, de ha nagyon mélyen benne van ez a karakterébe, akkor előbb-utóbb kipattan valahol. Megismerheti önmagát. Jó? És akkor mi van? Lehet ez is segít, de korántsem elég. Mert ettől egy önmagáról keveset tudó hirtelen haragú emberből, lesz egy önmagáról sokat tudó hirtelen haragú ember.

A határozatlan, aki soha nem tudja megmondani a magáét. - A gyógyszereket és/vagy gyógyhatású készítményeket leszámítva egy az egyben ugyanaz, mint a hirtelen haragú, csak pont az ellenkezője. Könnyen beleesik a meghúzódásba és a gyávaságba. Gének, neveltetés és/vagy környezet? Bármi lehet. - Tenni ellene? Sokan választották az alkoholt, de ez nem megoldás. De sem a vallás, hit sem az önismeret nem segít ezeken. Sajnos ő se tud tenni semmit.

 

Szeretni "kell" - Azt hiszem ez a legidegesítőbb szöveg, amit valaha is hallottam. Félreértés ne essék: senkit sem akarok sem szeretetlenségre, sem gyűlöletre vinni. Csupán azt akarom mondani, hogy ez se úgy megy, hogy kinyitjuk a nagykönyvet és beolvassuk, hogy ez a megoldás. Ez olyan, mintha az afrikai éhezőket azzal a szöveggel tolnánk le, hogy legyen pénzük és kész. Ugye milyen megalázó?

Vagy azt mondani, hogy mindenkinek igaza van. Bölcs dolog? Szerintem ugyanannyira nem, mint tudatlanul egyiknek vagy másiknak igazat adni. Mert igenis vannak olyan helyzetek, amikor csak az egyik fél a hibás. Vagy egyik sem, ha végigvesszük. Ez épp olyan ellentmondásos, mint maga az ember és a világ, amiben él.

Gondoljon bele a másik helyzetébe. Ez segíthet, de nem mindig lehet úgy belegondolni, hogy meg is szeressük a másikat. Így a megértésig eljuthatunk, de ennyi.

- Legyen vallásos, hívő, isten/istenek keresője? És/vagy talán kutassa a pszichoilógiát? És/vagy az igazságot? Ha bármit is talál, fog attól szeretni? Nem azt kérdeztem, hogy képmutatóbb lesz-e.

 

Röviden és tömören: az a véleményem erről, hogy az ember nemcsak a jó tulajdonságairól nem tehet, de éppúgy a rosszakról sem. (Gének/neveltetés/környezet/mit eszik és a többi.) 

Épp ezért erősen megkérdőjelezhető a szabad akarat létezése. Azt hiszem a szabad akarat olyan, mint a Mikulás. Gyerekkorukban sokan elhiszik, hogy létezik, látták beöltözve, talán beszéltek is vele, és kaphattak ajándékokat is, megtapasztalhatták személyiségét, meggyőződhettek róla, mégse létezik. (Aki ezt nem tudja elfogadni és/vagy felháborodik, ő se szabad akaratból teszi, hanem mert ez az érzelem indult be nála akaratától függetlenül. Akár tud erről, akár nem, akár beismeri ezt, akár nem.)

Hogy akkor mégis miért ítélkezünk? Mert sok cselekedet ezt indítja be nálunk. Ez is egy érzelemből és/vagy viselkedési minta felvételéből jöhet.

 

Hamis következtetés: Ha valaki azt vonja le ebből, hogy ezután ő úgyis a rosszat teszi, mert úgyse tehet semmiről, akkor annak hadd mondjam el, hogy akkor sok jó érzés előtte se lehetett benne. Ezt csak az eddig valósnak hitt "szabad akarat" miatti számonkérédtől tartott. De érdemes ezután is betartani bizonyos szabályokat és a törvényeket. Hiszen igazság ide, vagy oda, a társasági/személyes válaszreakciók és a számonkérés az ettől függetlenül működik és azt hiszem, hogy egy ideig működni is fog. Ez ellen nem is emelek kifogást, hiszen egy fékező erőnek lenni kell.

Csak kevés embert tart vissza a túlvilági számonkérés lehetősége. Lehet olvasni beszámolókat (példuául háborúkról, diktatúrákról), hogy az ember milyen vad dolgokra képes, ha nincs olyan erő, ami egy bizonyos "normális" mederben tartaná.

 

Következtetés: Úgy élek, ahogy tudok, de igyekszek "normális" viselkedési módokban maradni, amennyire tőlem telik.

Hogy jobban érezzem magam. Igen, és itt már megint visszajutottunk az érzelmekhez. :-)

 

Márton Róbert, 2014.február.19.

 

Oldal: Lelkiismeret
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat