Találkozás a Halál egyik virágával
Nem hiszem sem azt, hogy a mostani generációk, sem azt, hogy a mostani világ jelenleg élő emberei megértenek. Ez későbbre marad.
Én vagyok az első tiszta esőcsepp. Sok esőcsepp van és lesz is még. Nem minden esőcsepp esik a termőföldbe. Van amelyik kocsira, sziklára, háztetőre, bőrre, szőrre, hajra, aszfaltra, vagy egyéb tárgyakra. Sőt olyan esőcsepp is van, amelyik a tövist, meg a bogáncsot táplálja.
Így hát nem lehet különválasztani jót és rosszat. De nem is kell.
Nem tehetek arról, amiért egy olyan esőcsepp lettem, amely a Halál egyik virágát táplálja. De akár hiszitek, akár nem, kell az ilyen blokkoló virág is az ostobáknak. Nézzétek meg a mezőn legelő teheneket. Nem eszik meg a mérgező virágokat, bármennyire is szépek meg kívánatosak. Akiket az egyszerű földműves, de még a nagysága is lemarház, nos ebből a szempontból eme tehenek a legokosabbak.
Itt bújik meg a butának hitt lények ereje. Hiszen az iskola, a diploma azoknak szól, akik nem annyira buták, hogy ne tudjanak robotmunkát végezni, de nem is annyira okosak, hogy ki tudjanak abból lépni. Ha egyáltalán észreveszik, hogy robotmunkában vannak. Láthatatlan lélekölő, de még a robotok között is megosztásos hierarchiát tartó láncon vannak. Alulról irigylésre méltók, oldalról egyenrangúak, kívülről érthetetlenek, felülről taposhatóak. Sokszor kiakarnak térni a mókuskerékből, de a lustaság, a változástól való félelem és a megszokás visszatartja őket. A Haláltól mégis félnek. A Halál virágait pedig egyenesen rossznak tartják. Pedig nem mások azok, mint az ő ostobaságaiknak az átkai. Ezen átokból csak akkor lesz áldás, ha az átok alatt a robotoló megébred. Ha nem ébred meg, és nem cselekszik úgy, ahogy kell, a gyermeki szíve szerint, akkor rosszabb esetben korhadás, jobb esetben teljes megszünés vár rá.
Nos hát, ezért ilyen kívánatos a Halál virága. Pompázó külső, jó illat. Nem megtévesztő, hiszen a szándéka jó, és hosszútávon áldás lehet.
De szinte minden születés nehéz. Átoknak tűnik, mert ha másképp nem megy, kényszerrel visz ki a megszokottból.
Márton Róbert, Érd, 2017, január 29.