A kapu

 

Sokszor keresem a kaput

Rohanva, megállva

Figyelmebe se véve tabut

Illemtől meghátrálva

 

Hallom keresik magukat

A nők és a férfiak

Sokan csak hallatják szavukat

S mennek a vérdíjak

 

Zavarodottságot elítélve

Jártatják a szájukat

Ám közben magukat ítélve

Ásatják az árkukat

 

Gyűjtenek sok haragost

Nagy ítélkezésükkel

Intelligenciájuk fapados

Elme remegésükkel

 

Mikor jól megy bölcsködöznek

És éltetik magukat

Aztán meg csak vergődöznek

És verik a „szarvukat”

 

Bolond világban, bolond ember

Nem érti még magát sem

Kóbor lelkekre láthatatlan fegyver

Nem hallja saját szavát sem

 

Ámde van ki keresi magát még

E zavarodott korszakban

Nincs honnan tudni mi a lét

A nagy rendszerváltásokban

 

Ma írok e gépről még

De öt év múlva elavult

Senki sem látja mi a cél

Az ember most csak elvakult

 

Porfelhőkben kóvályognak

Felnőttek, gyerekek

Igazságért ólálkodtak

S jöttek a nagy kerekek

 

Ipari forradalom,technika

Majd az elektromos áram

Aztán világháborúk felírva

S receptje beváltan

 

Majd hidegháború, és változás

Mint egy nagy tornádó

Kapkodó sok rendszerváltozás

S sok eszme okádó

 

Újra boldog békeidő

Majd gazdasági válság

Gazdagoknak ebédidő

S sokaknak nyugtalanság

 

Van aki a haláltól fél

És van ki az élettől

Bal, vagy jobb elit fél

Nem lát a mételytől

 

Azt hiszi, hogy választ

De csak bilincse szine

Mert háttérvilág áraszt

S ő nem tudja mire

 

Olyan, mint a diliházban

Ha beteg orvost választ

Mégis marad zsarnokságban

S sok vak egymásra támad

 

Őszintén keresik a kaput

De mégse találják

Mert vécére nyitnak vakul

Próbát meg nem állják

 

„Hű megvan a kapu!”

Örülnek, s bemennek

Aztán minden hamu

S mások csak nevetnek

 

Szétdől a nagy fabudi

Mit szabadságnak néztek

Az ajtajára alkudni?

Sokan inkább henyélnek

 

Beletörődnek már aztán

Hogy minden oly homályos

Közömbösen otthagyván

E nyugalom nagy átkos

 

Megalkuszik a helyzettel

Hogy legyen csak békében

Nem megy már nagy eszekkel

Bolyong járda szélében

 

Érett-e, vagy megalkuvó?

Tán csak látja sorsát

Élte végén alkonyuló

Nem nézi már a morzsát

 

Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.szeptember.16.

 

 

Oldal: A kapu
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat