Tán csak
Tán csak most kel fel a hajnal
Epekedve jön a dér
Settenkedve nyom tavasszal
Lassan csökken majd a bér
Tán csak egyesek terveznek
Gyereket és családot
Mégis kakában eveznek
Jó ha kapnak lapátot
Tán csak vannak olyanok is
Kik álmukat készítik
Ámde akadnak vakok is
Hülyeséget szépítik
Tán csak akad még pár ember
Ki érzi az illatot
Eper és benzingőz éjjel
Mit rohanás itt hagyott
Tán csak más is majd meghallja
Ha a madár csiripel
Mozgásomra megvirradva
Egyet ő is csivitel
Tán csak tudja hogy nem bántom
Jól meg vagyok mellette
E csendre a számat tátom
Senki sincs megdermedve
Tán csak ő is tudja mi van
Hisz fészkében kuporog
Nézem hogy odalent ki van
Két fáradtka mocorog
Tán csak éppen mennek haza
Én meg itten csak állok
Minden estém szinte laza
Aludni se hátrálok
Alszik a világ, alszik az est
Tán csak egyszer felébred
Kinyitni szemét még rest
Világosság feléled
Márton Róbert, Csíkszereda, 2014.június.4.