Az eladott élet
Mondják, hogy tiszta
A kisgyermek szíve
Van is benne minta
Nem él még a hite
Aztán van, ki gyerekként is
Igazságtalanságot tanul
Sikerért, eszét méretteti
S piros pontért fakul
Megtanulják megvetni
Egymást még e korban
De nem tudnak feledni
E mintát viszik nyomban
Kamaszként is aztán
Saját dícsfényére hajt
Élete nagy lazán
Majd a vizsgákra tart
Ifjúként többet lát
Más álom érdekli
Azt hiszi sokat ád
Életét keresi
Pedig legtöbb ifjúnak
Már letelt élete negyede
Mégis nőnek, s virulnak
Még nem kopik feneke
Jön a szépség ideje
Mi vakolásra készül
Másnak erő terhe
Kondiba megy, s épül
Van ki családot alapít
Más egyedül marad
Amit tud kaparint
S emberekből harap
Másból harap ki
Vagy csak saját magából
Álmát mi oldja ki,
Az igazság malmából?
Amit tenni szeretnének
Nem kapnak érte pénzt
Lelki vágyik megfeneklenének
Így másra használják az észt
Mondják, hogy boldogok
Tán maguknak is hazúdnak
Futnak, mint bolondok
Ha főnök jön, lapulnak
Persze ha megkérdik netán
Majd egy állásinteriún
Hogy miért e munka, s nem más
Fényezi magát hiún
Nyilván nem mondhatja
Azt mi szívébe van
Sokszor magának is tagadja
S nem ismeri mi van
Az élete álma, e tejút
Amire most jeletkezett
Hazudja a munka interjún
Mondja, ezért keletkezett
Pedig, ha kicsit is
Bele tudnánk gondolni
Az nyeri e munkát is
Ki legjobban tud kamuzni
Van ahol kell papír
Hogy valóban ért hozzá
Van ahol a múlt is
S legyen fiatal is rá
Mégis hogyan lehetne
50 év tapasztalata
Ha még csak 20 éves
S nincs külön asztala?
Nem értem hogyan kérdik
Miért e munkára jelentkezik
Felelést miként vélik
A főkamust megkegyelmezik
Mégis miért jeletkezne?
Mert pénz akar keresni
Utcára meg nem menne
Ha lehet így evezni
Persze vannak álmodozók
Kik világot váltanának
Mennek, mint ámokfutók
Aztán majd alább szállnak
Elmennek így önkéntesnek
Ingyen robotmunkára
Rabszolgának se neveztetnek
Mert nem jut kajára
Pedig a rabszolgáknak
Még ételt, s szállást is adtak
A nagy senki fiának
S őt ingyen szállíttattak
De egy jó önkéntes
Még erre se számíthat
Mert az ember önkényes
Így alapítvány is kápráztat
Szállás, étel, utazás
Túl sok nekik fizetni
Így is megy a kutatás
Mert sok őrültjük pengeti
Talán kitalálják majd ezt is:
Önkéntes takarító munka
„Jó az embernek a szar is”
E melóra lelkét csábítja
Nemhogy pénzt, meg szállást
Még tisztótszert sem adnak
Az már nékik fejfájás
Ha nem kell, ők mást kapnak
Akad majd elég hülye
Ki külön seprűt vesz nekik
Azt hiszi az ürge
Munkája kivátságra telik
Pedig csak elveszi azoktól
Akik jobban értenék
Mert nem látnak a majmoktól
Fillérért megfeneklenék
Akad olyan őrült is
Ki tanfolyamot véget ezért
Rámegy a bőre is
Szolgál uzsorást, szégyenért
Tanfolyam nem lesz ingyen
Önkéntes fizet érte
Nem elég, hogy nem kap
Még elvesznek tőle
Azt hiszi, hogy ezzel
Megváltja a világot
De jobbá nem teheti
Eszéből kimászott
Aki meg értene hozzá
De nem engedheti meg
Megy dolgozni máshová
S életét veszik meg
Utája a munkáját
De mondani sem meri
Kitörnék a bokáját
Ki szólni mer, kiseperik
Így marad az őrülteknek
Az önkéntesség futása
De csak álmokat kergetnek
S marad talpuk nyalása
Márton Róbert, Csíkszereda, 2013.augusztus.27.