Létem a háttérvilágban

Nem mindenben tiszták már az emlékeim. De nem is akarom. Viszont vannak olyan dolgok is, amikre emlékszem, de nem szívesen mondom. Ám van amit mégis.

Két élettel ezelőtt egy Dél-németországi úrinő voltam, aki a 18-19.-ik század derekán élt. A nevem.nem fontos, meg az életem se teljesen. Viszont pár dolgot mégis kiemelnék, elvégre ezért említettem meg, vagy mi. Lelki sérülésnek fogtam fel akkoriban, hogy nőként nem lehetek akkora úr, mintha férfi lennék. A helyzetet az is súlyosbította, hogy szerelmes voltam, egy tőlem jóval alacsonyabb rendű hivatásos katonába. Sajnos a szégyen legyőzött engem. Így nem lettünk egymáséi. Igaz, akkoriban még nem gondoltam, hogy magyar férfi leszek, és a 21.-ik század elején találkozni fogok "A szégyen hatalma" című írással. Annyira beleborzongtam Heller Ágnes ezen könyvébe, hogy a traumától még a mai napig se voltam képes elolvasni. Hogy is mondjam? Ez egy olyanfajta borzongás, mint az, hogy irtózok elmenni német nyelvterületre. Ha Bécsben vagyok, menekülési kényszert érzek kelet felé. Németországban, ebben a mostani életemben nem jártam. Hacsak az az egy, illetve oda-vissza két alkalom nem számít annak, amikor Budapestről New-Yorkba repültem és átrepültem a német légtér felett. Na de mindegy. Hol is tartottam? Ott, hogy két élettel ezelőtt egy Dél-németországi úrinő voltam. Idegesített, amiért nőként nem lehettem a ház ura se, meg az is, hogy a tőlem alacsonyabb rangú katonába nem mertem rendesen beleszeretni. Akkoriban úgy gondoltam, hogy bezzeg, ha férfi lennék.

A dolog odáig "fajult", hogy már beszéltem a szellemvilág engem érintő részével, amit akkor a sorsombak mondtam. Sajnos kijelentettem, hogy akkor is jobb lenne nekem férfiként, ha szegény lennék, és egy elmaradott ország családjában élnék, utolsó kullogó gyerekként.

Majd eljött az idő és meghaltam. Megszülettem a 20.-ik század Romániájában. Fiúgyerek lettem. Édesanyám, egy akkori kamasz lány, nagyon-nagy traumába esett attól, hogy megszült, így pár perc múlva meg is fojtott és elásott az erdőben.

Jó ideig kóvályogtam ott kúszva-mászva, mint bébi szellem, mire rájöttem, hogy ismét meghaltam.

Majd visszamentem ahhoz a szellemvilághoz, akik velem foglalkoztak és kértem, hogy hadd születhessek meg fiúként. Hiszen nem így képzeltem el, nem lettem férfi csak fiú, és ez nem fer. Szerencsémre a szellemvilágom fer volt hozzám. Akkor is és most is. Így megpróbáltak rávezetni a dolgokra, amennyire csak lehetett. Mondtam, hogy nincs bajom azzal, ha szegényebb családba születek, nincs bajom azzal se, ha romániai magyarként élek, de hadd éljek úgy, hogy édesanyám nagyon szeressen.

Eltelt egy kis idő, és ismét egy anyai méhben találtam magam.

Ezt az életemet meg nem írom most le. A Hajnalodik műben megfogalmaztam, mi van utána, ebben, hogy mi van előtte, de mára ennyi szerintem elég.

 

                            Márton Róbert, 2016.november 13; Szolnok-Püspökladány között

Oldal: Létem a háttérvilágban
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat