Éjjeli lények

 

Itt vagyok Kovásznán,

Szokásom szerint, ma is alig alszom este

Jön a szúnyog és továbbszáll

Itt sem ízlik ezeknek vérem teste

 

Mondanám, hogy munkám miatt,

De kiskorom óta nehezen alszom éjjel

Más ember, csak ha néha mulat

Akkor akar élni az esti fénnyel

 

Régebb sok lelkiismeretfurdalásom volt,

Hogy szinte felcserélem az éjjelt a nappal

Ám most szerencsémre jön a sok wolt,

És minden mehet tovább a lappal

 

Bár nem az én érdemem

De örülök annak, hogy munkám van és esti

Kegyelemből szabadabb élem életem

Nem vagyok már se budai, se pesti

 

Te se szomorkodj, ha nem kell korán kelj

Talán akkor, ha zavarsz valakit

De nem lehet mindenkinek egyforma a fej

Kell majd, aki játssza az Aladint

 

Lehetnék tán majd Csodalámpás,

De nem szeretnék kívánságokat lesni

Senki se legyen pénz miatt fényforrás,

Mert e bacsapás a lelkeket metszi

 

Köhögök néha, de nem tudom mitől

Hallom kint kutyák ugatását

Fejemben sok üzenet, alig tudni kitől

Nem végzem ablakom pucolását

 

 

 

 

Szívem fényezése abbamaradt

Nem nő már talpam alatt az arasz

Testideálom, se lesz már dagadt

Aki nem akarja, hát maradjon paraszt

 

De én most szeretnék,

Szeretnék végre növekedni

Fejem lecsuklik, mint fenék

Nem sokat tudok törekedni

 

Sokat kapálózunk, de mind elmegyünk végül

Nem tudjuk többé az életet fenni

Egészségem, s pszichém aludni készül

Így, ha nem megy mehetek pihenni

 

Talán kár volt belém a sok étel,

Pazarlás életemért ennyi energia

Bár sokszor lutri, hogy mit fertőz a métely

Lélekben tán kéne az eper pia

 

Sokszor nagyon jólesik nevetni

Azon, hogy milyen hülyeségeket csináltam

Aztán jó volna végleg elfeledni

Nyugalomért, karom megbocsátásra tártam

 

Nem szívemből nyugszok, hanem érdekből

Saját nyugalmamért akarok megbocsátani

Véletlenül sem beszélnék szeretet-tévelygésről

Mert azt nem lehet senkiért beprogramozni

 

Az önismeret, önmagában kevés

Örülhetsz ennek, de nem állhatsz meg

Mit tudsz tenni, ha az élet nehéz?

Vigyázz, lelkedet ne játsszad meg

 

Ha kívülre mégis színészkednénk

Ne feledd, nem véletlenül vagyunk átlátszók

Ha őszinteség szóval csibészkednél

Tudd, a Világnak kellenek az ádáz szók

 

Márton Róbert, Kovászna, 2013.augusztus.14

átszerkesztve: Csíkszereda, 2013.augusztus.14

 

Oldal: Éjjeli lények
Egy különc művei, aki a 2-ik évezred végén és a 3-ik évezred elején élt - © 2008 - 2024 - heturobi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat